A szegedi parasztság lakóházainak díszítésére a 19. század végétől „napsugaras” mintát használtak. A ház utcára néző végén a padláslyuk szemként (istenszöm) jelent meg, és ebből a lyukból a nap sugarai nőttek ki. Ezt nevezik napsugaras díszítésnek. A látványos házdíszítésnek régen bajelhárító szerepe is volt a népi hiedelemben. Mára már kevés ilyen díszítéssel ellátott házikó maradt fent. A megmaradt épületek városképi jelentőségűek és műemléki védettséget is élveznek Szegeden.
Tudtad-e?
„…közvetlen eredete szerint a kultikus templomi művészetben gyökerezik, amely viszont tagadhatatlanul az archaikus napszimbólumot emelte szakrális jelképeinek rendjébe. A katolikus, majd nyomában a református egyház ugyanis a Szentháromság titkát a három isteni személynek megfelelően, háromszöggel ábrázolta, közepén sugárzó szemmel, amely a mindenkit és mindeneket látó, egyúttal gondviselő Urat jelképezi."
Bálint Sándor
Mi a napsugaras oromdíszítés?
A Szentháromság barokk ábrázolásával függött össze, oltalmazó, baj elhárító szereppel bírt, ahol egyes feltételezések szerint a nap ősi szimbólumként jelenik meg. A néphit szerint a ház lakóitól távol tartotta a betegséget, elemi csapást.
A 18. század pestisjárványait a hívő lelkek Isten büntetésének érezték, és fogadalomból, engesztelésből országszerte Szentháromságokat állíttattak. Ekkor lett amulett a Szentháromságot jelképező, bajelhárítónak érzett háromszög, közepén Isten szemével. A motívum szegedi „Istenszöm" elnevezése innen ered. Templomok homlokzatán, oltárok, szószékek oromzatán is megjelenik.
Építésük története
A napsugárdíszítéses házoromzat a szegedi paraszti építészet jellegzetessége. A ház utcai oromzatán a padláslyuk szemként (’istenszöm’ a szegedi hagyományban) jelenik meg, amelyből a lécből kialakított napsugarak áradnak.
Ez az építészeti hagyomány a 18. század végén terjedt el a Szegedet elpusztító nagy árvíz után. A festett sugárléc díszítések épületenként eltérőek, melyek városképi jelentőségűnek számítanak Szegeden. A régi építészeti hagyományokból az 1883-as újjáépítési típustervek átveszik a konyha, pitvar tagolását és az oromfal- díszítést. Sok esetben a napsugaras deszkaoromzatot. Ezen kívül ajánlották a falak meszelését, a padláslépcsőt, az ereszt és pince megépítését, és javaslatot tettek a helyiségek méreteire.
Napjainkra sajnos teljesen eltűntek a napsugaras motívummal díszített házak. Az új építészeti megoldások, technológiák előtérbe kerülésével lebontásra, megsemmisítésre kerültek a régi házak. Mára csak pár ház őrzi ezt a szép építészeti hagyományt.
Bálint Sándor kutatásai során az alábbi helyszíneken talált napsugaras házakat:
szegedi tanyák, Algyő, Deszk, Feketetó, Földeák, Jázova, Kistelek, Kiszombor, Kübekháza, Röszke, Sándorfalva, Száján, Szentmihálytelek, Szőreg, Tápé, Tiszasziget, Törökkanizsa, Újszentiván, továbbá a „szögedi nemzettel" érintkező, keveredő Ada, Horgos, Királyhalom, Kiskundorozsma, Kiskunmajsa, Martonos, Obecse, Szegvár, azonkívül Apátfalva, Csanádpalota, Makó, Orosháza
Források:
Bálint Sándor: Napsugaras házvégek pusztulása. In: Szegedi Friss Újság, 1936. dec. 25.
Bálint Sándor: Szeged városa. Bp., 1959.
Bálint Sándor: A szögedi nemzet. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974/75. 2. Szeged, 1976.
Cs. Sebestyén Károly: Szegedi napsugárdíszes házvégek. In: Néprajzi Értesítő 1904.
Juhász Antal: A napsugaras oromdíszítés és megóvásának lehetőségei. In: Műemlékvédelem 1980 (XXIV. évf.) 165-171.
Osváthné Csegezi Mónika – Osváth Gábor Dániel: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok. In: Ház és Ember : A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve. Szentendre, no. 18. 2005. 81-166.
Vass Erika – Valkony Károly: Napsugaras házak múltja és jelene. In: Ház és Ember : A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve. Szentendre, no. 18. 2005. 53-80.
http://www.delmagyar.hu/szegedi_setak/napsugaras_hazak/41526/
http://www.szegedvaros.hu/ertektar/7682-szegedi-napsugaras-oromzatu-hazak.html
